Amilyen lelkesedéssel vágtam bele a blogírásba, olyan hamar jöttem rá, hogy fogalmam sincs, hogy mit írjak le.
Amikor először blogoltam, az a 2013-as isztambuli zavargások kellős közepét örökítette meg videókkal, fotókkal, érzésekkel. Tele voltam aggodalommal és feszültséggel, fontosnak tartottam, hogy a barátaim és ismerőseim tudjanak róla, hogy mi zajlik kint.

Most meg itt ülök és azon gondolkodom, hogy vajon ehhez képest egy 10-es skálán mennyire érdekes, hogy már 3 receptet megfőztem a Nagy Vegetáriánus Szakácskönyvből, amit a kollégáimtól búcsúajándékba kaptam? Vagy hogy a félelmeim ellenére nagyon kényelmes a kölcsönkapott biciklim nyerge és Régis mégsem bicózik sokkal gyorsabban nálam? És az, hogy a konyha felszereléseinek nevét már tudom franciául? 
Sajnos nem annyira érdekes események ezek mások számára, hogy oldalakat írjak róluk, bár én roppant módon lelkesedem minden kis dologért, ami itt körülvesz.

Inkább írok arról, hogy utólagosan az első strasbourgi hetemnek a "Rest & Goals", azaz a pihenés és célok címet adtam. Pontosan erről szólt. Ugrálóköteleztem, bicikliztem, sétáltunk, nagyokat aludtam, főztem, elnyammogtuk, beszélgettünk és örültünk, hogy végre nem kell bepasszírozni minden gondolatunkat 3 napba, mert most nem lesz vége az együtt töltött időnek ilyen gyorsan. 
De még érdekesebb, hogy úgy érzem, mégis lesz lehetőségem a szakmai tudásomat továbbvinni és határozott célokkal talán mégsem fogok egy gyorsétteremláncnál kikötni. S ez az együttélés is, a gyakoribb szépítkezéssel járó macerát leszámítva, egészen vidám dolognak tűnik!
Több fő területét határoztam meg az életemnek, amire fokozott figyelmet fordítok, s ezeken belül kijelöltem, mik lesznek a céljaim (bár ezeket most nem részletezem itt):

- Tanítás/Trénerkedés
- Szervezés
- Francia nyelv
- Szerelem
- Család
- Barátok
- Szabadidő/Móka
- Egészség
- Írás
- Utazás

Szóval nem unatkoztam, s most már elég egyértelmű, hogy mire kell fókuszálnom a következő hetekben.
Kezdetnek szerintem nem rossz!