Még igazán be sem rendezkedtem Strasbourgba, máris felpakoltam az első utazásomhoz.
Az EFIL Volunteer Summer Summit-ra (VSS) jöttünk, Bosznia-Hercegovinába! 

Az európai AFS szervezetek önkénteseit összehozó találkozó 5 napig tart, mindig más eurpai országban, tele tartalmas programokkal, workshopokkal, közösségi tevékenységgel. Idén abban a szerencsében volt részem, hogy félig résztvevő, félig tréner lehettem. Ez annyit tesz, hogy három workshopot én tartottam, kettőn pedig résztvevő voltam. Emellett úgynevezett "reflection group"-ot is vezettem, ami annyit tesz, hogy minden nap végén néhány résztvevővel megbeszéltük, hogy ki hogy érzi magát, mit tanult és mit vár még a programtól. S csoki ettünk közben.
Ja igen. Minden trénernek javaslom, hogyha teheti, vigyen csokit a résztvevőinek. Nagyon hálás dolog, főleg ha a programod épp ebéd/vacsora előttre esik.

A találkozó fő témája "Diversity Education" (Sokféleség az oktatásban) és "Interfaith Dialogue" (Hitközi dialógus) volt. Nagyon fura ezeket lefordítani, de örülnék, ha a nagymamám is értené, hogy mit írok ide. :-)
Így aztán bár a 3 órás workshopok nagyon különbözőek voltak: Gender-kérdés a vallásokban, mentorálás, politikai szerepjáték Bosznia helyzetével fókuszban, saját hitrendszer értelmezése, globalizáció és glokalizáció, heteronormativitás és még sok más, de mindegyik bizonyos szempontból tárgyalta a fenti nagyobb témákat.

Amikor Strasburgba költöztem, egy hetembe telt, mire megfogalmaztam, hogy mi a fenét akarok az élettől most, hogy az AFS nem adja a kezembe a válaszokat napi 6-8 órában. Arra jutottam, hogy fiatalokat szeretnék arra bátorítani, hogy ismerjék meg jobban saját magukat és egymást, érezzenek felelősséget aziránt, ami velük és körülöttük történik és tegyenek azért, hogy jobb legyen a mikro- és makroközösségük.

Amikor ezt megfogalmaztam, érdekes módon a VSS workshopjaim programja már teljesen kész volt és láss csodát: abszolút beleillett ebbe a tervbe!
A két workshop után arra jutottam, hogy bár nem voltak tökéletesek, mert mindig tanul a tréner valamit, de azért nem vagyok elégedetlen, mert legalább 5-6 résztvevő külön jelezte nekem, hogy inspirálta a közös munka és mindenképpen lépni fog az általa kitűzött célok eléréséért. Ebben az a gyönyörű, hogy az egyik foglalkozásom a mentorálásról, mások támogatásáról szólt, így előre tudom, hogyha ezek a fiatalok megmozdulnak, akkor mások élete is jobbá válhat. 

A program után Régisszel még néhány esős napot Szarajevóban töltöttünk, én ma indulok haza, ő már kora reggel elutazott. Gyönyörű város, kedves emberek, fantasztikus ételek, ha tehetitek, látogassatok el ide!

S miközben ezek történtek, jelentkeztem résztvevőnek egy hosszú távú önkéntes programra Franciaországban, trénernek egy EFIL szemináriumra és ha minden jól megy, a cseh AFS tréninghétvégéjére, valamint résztvevőnek az Európai Bizottság egyik fiataloknak és ifjúságsegítőknek szóló trénerképzőjére. Nem fogok unatkozni, ha ez mind összejön! :-)